TAO átalakítás

A magyar TAO-rendszer mérlege

A 2011 óta működő látvány-csapatsportági társaságiadó-támogatási (TAO) rendszer eddig 1 821 milliárd forintnyi jóváhagyott forrást juttatott a magyar sportba, miközben 2019 óta évi 125,2 milliárd forintos keretösszeggel működik. Bár a konstrukció látványosan enyhítette a létesítményhiányt és megmentette a sportegyesületeket a mindennapi csődközeli helyzettől, a Kúria közpénzjellegre vonatkozó döntése, az Állami Számvevőszék javaslatai, valamint a felhalmozódott strukturális és adminisztratív ellentmondások elkerülhetetlenné teszik a rendszer átalakítását.

Mit oldott meg a TAO az elmúlt másfél évtizedben?

A 2011/2012-es szezontól elindított konstrukció kétségtelenül fordulópontot jelentett a hazai látvány-csapatsportágak finanszírozásában. A 2011 és 2026 között jóváhagyott 1 821 milliárd forintos összeg — amely 2019 óta rögzített, évi 125,2 milliárd forintos keretből gazdálkodik — három kulcsterületen hozott azonnali, kézzelfogható eredményt:

  1. Mérséklődött a létesítményhiány: Országszerte új sportcsarnokok, pályák és edzőközpontok épültek vagy újultak meg, enyhítve az évtizedes infrastrukturális lemaradást.
  2. Stabilizálódott a sportegyesületek napi működése: Az utánpótlás-nevelés, a felszerelésbeszerzés és a versenyeztetés kiszámítható forráshoz jutott.
  3. Csökkentek a közüzemi és létesítménytartozások: A klubok kikerültek abból a spirálból, amelyben a rezsi- és bérleti díjak kifizetése is veszélybe sodorta a működésüket.

Jogi keretek és piaci torzulások: miért indokolt a változás?

A rendszer működésének alapjait több szakmai és jogi érv is újragondolásra kényszeríti. A Kúria 2017-es döntése egyértelművé tette, hogy a TAO-támogatások közpénzjellegű forrásnak minősülnek, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) pedig kifejezetten a támogatási rendszer újragondolását javasolta.

A gyakorlatban három átfogó rendszerszintű feszültség rajzolódott ki:

  • Ellenőrzési hiányosságok és visszaélési kockázatok jelentkeztek a források felhasználásánál.
  • Párhuzamos TAO- és költségvetési szabályozás alakult ki, ami nehezíti az átlátható állami sportfinanszírozást.
  • Háttérbe szorult a piaci szponzoráció és a többi sportág, mivel a vállalati források jelentős része az adókedvezménnyel ösztönzött látvány-csapatsportok felé áramlott.

A TAO-rendszer 15 legfontosabb strukturális és működési hibája

A mélyebb szakmai értékelés tizenöt konkrét pontban azonosítja a konstrukció jelenlegi gyengeségeit, amelyek a szakmai eredményességtől a jogalkalmazáson át egészen az informatikai háttérig húzódnak:

1. Szakmai és társadalmi megtérülési problémák

  • Aránytalan társadalmi megtérülés: A rendszer társadalmi haszna nem állt arányban a ráfordított közpénzjellegű források hatalmas mértékével.
  • Mennyiség a minőség rovására: A tömegesítés elsődlegessége miatt sokszor nem a szakmai minőség volt a fő szempont, ami az élsportban a középszerűséget erősítette.
  • Teljesítménytől független támogatás: A megítélt összegek nem feltétlenül álltak arányban a klubok tényleges utánpótlás-nevelési eredményeivel vagy társadalmi hatásával.
  • Növekvő területi egyenlőtlenségek: A források eloszlása nem csökkentette, hanem tovább növelte a régiók közötti különbségeket.

2. Létesítményfenntartás és kihasználtság

  • Fenntartási csapda: A sportlétesítmények számának gyors növekedése komoly üzemeltetési és fenntartási terhet rótt a sportszervezetekre, amelyek erre nem voltak felkészülve.
  • Ellenőrizetlen közcélú használat: Bár az előírások szerint a sportcélú ingatlanokat a támogatási időszak időbeli kapacitásának legalább 20%-ában más sportolóknak és sportszervezeteknek is használniuk kellene, ennek tényleges betartását nem ellenőrizték.

3. Szabályozási káosz és összeférhetetlenség

  • Állandóan változó jogszabályok: A gyakori, sokszor esethez kötött módosítások és a nem egyértelmű rendelkezések akadályozzák az átlátható szabályozási környezet kialakulását.
  • Eltérő jogalkalmazás és ügyintézői szubjektivitás: A bonyolult előírásokat nemcsak a különböző szakszövetségek értelmezik eltérő elvek alapján — egységesítés és következetesség nélkül —, hanem szövetségen belül is gyakran az adott ügykezelőn múlik egy-egy kérelem megítélése.
  • Kettős szerep a szövetségeknél: A sportszövetségek egyszerre látnak el jóváhagyó és ellenőrző funkciót, miközben maguk is kedvezményezettjei a rendszernek — így szubjektív érdekek is érvényesülhetnek a döntések és ellenőrzések során.
  • Rendeltetéstől eltérő felhasználás: Átláthatósági és hatékonysági aggályokat vet fel, hogy egyes szereplők a szabályozás adta kiskapukat kihasználva a célkitűzésektől eltérően használták fel a forrásokat.

4. Adminisztráció, elszámolási csúszások és ellenőrzési kapacitáshiány

  • Felhalmozódott kintlévőségek a hosszabbítások miatt: A támogatási időszakok sorozatos meghosszabbítása olyan átfedéseket hozott létre, amelyek fokozták a rendszer átláthatatlanságát és felhalmozták a kintlévőségeket.
  • Késlekedő digitalizáció az elszámolásban: A Sportért Felelős Államtitkárság (SFÁT) felé az érintett 16 elszámolási időszakból 14 során papíralapú elszámolás zajlott; a 2011/2012-es indulástól egészen a 2024/2025-ös támogatási időszakig nem volt rendszeresítve az elektronikus elszámolás lehetősége.
  • Az Elektronikus Kérelmi Rendszer (EKR) korlátai: Az EKR a mai napig nem tökéletes, mivel a szövetségek eltérő fejlesztési igényei, valamint a rendkívül bonyolult és folyton változó szabályozás megnehezítik a szoftveres leképezést.
  • Humánerőforrás-hiány az ellenőrzésben: A rendelkezésre álló ellenőrzési apparátus létszáma nem volt elegendő ahhoz, hogy a közpénzjellegű források felhasználását megfelelő mélységben és ütemben ellenőrizze.

Összegzés: merre tovább?

A számok és a tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy a TAO betöltötte történelmi stabilizáló szerepét, de jelenlegi formájában elérte a korlátait. A következő időszak kulcskérdése az lesz, miként sikerül a 125,2 milliárd forintos éves keretet olyan átlátható, egységesen szabályozott, digitálisan nyomon követhető és teljesítményarányos rendszerbe terelni, amely a tömegesítés mellett a valódi szakmai minőséget és a fenntartható létesítményüzemeltetést is garantálja.

Válaszolj

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük